1. rész

1. rész

Két bőröndbe és egy sporttáskába pakoltam össze mindent, amire szükségem lesz az elkövetkezendő hétre.
Már készen álltam az indulásra, türelmetlenül doboltam az újjaimmal az íróasztalomon. Apu lesett be a szobámba és örömmel konstantálta, hogy mindent összepakoltam.
- Levhietem az előszobába?- kérdezte.
- Persze- bólintottam. Apu a két kezébe vette a két bőröndöm, de nem nagyon sikerült annyira megemelnie, hogy a küszöböt átlépje.
- Mira, mondd mi van a bőröndökben?- kérdezte fájdalmas arccal.
Szó nélkül felálltam és segítettem lecipekedni az előszobába. Apu persze elpanaszolta anyunak, hogy egyszem lányuk két bazinagy bőrönddel és egy hatalmas sporttáskával akar menni nyaralni. Anyu is megemelte az egyik bőröndöm és kb ő is olyan arckifejezést vágott, mint apu a szobámban.
- És ezt hogy fogod elbírni?- szállt be a sopánkodásba.
A következő pillanatban a telefonom rezegni kezdett a zsebembe, megszakítva a szüleim predikációját.
- Egy pillanat- fordultam meg. A képernyőn Dylan neve virított, mivel SMS-t írt.
Dylan írta : Kész vagy?
Mira írta : Persze. Kicsit sietnétek?
Dylan írta : Aham.
Pár perc múlva, mikor ismét megnéztem a szüleimet, még mindig azon tanakodtak, hogy vajon mit viszek.
- Jönnek értem- szóltam, félbeszakítva őket.
- Költőpénz,ruhák,telefon,étel az útra?- kérdezte apu. A bőröndömre böktem, ami a heves mozdulattól azonnal feldőlt. Gyorsan felállítottam, majd jöhetett a  búcsúzkodás.
Őszintén szólva, majd' megfojtottak az ölelésükkel.
- Vigyázz magadra- szóltak utánam, mikor kiléptem a házból.
Az ajtót becsuktam mögöttem és a cuccaimat nagy nehezen lecibáltam a lépcsőn. A házunk előtt ácsorogva vártam, hogy Luke kisbuszát várva.
A júliusi 120 fokban felcsillant a szemem, mikor Luke bekanyarodott a kis útcánkba. A kocsiból hangos zene üvöltött, az ablakokon pedig az őrült barátaim hajoltak ki és integettek. Vigyorogva néztem, ahogy Luke leállítsa a motort, mire mindenki kikászálódott a minibuszból.
- Mizujs, Brides?- kászálódott ki Josh.
Na igen.Tudni illik, hogy enyhén szólva Black Veil Brides fanatikus vagyok és a fogszabályzós haverom talált is egy hozzám illő becenevet. Brides. Nagyon egyedi.
Tina is kiszabadult a járgányból és azonnal a nyakamba borult. A bőröndöm ismét feldőlt, de nem törődtem vele. Mosolyogva öleltem át legjobb barátnőmet.
Miután mindenki kiszállt, üdvözöltem őket. Amy és Luke kézen fogva ácsorgott a júliusi kánikulába,Tina sugárzó arccal nézelődött, a fiúk pedig valamin röhögtek. Igen, ezek lennének az életemből nélkülözhetetlen barátaim.
- Indulhatunk?- kérdezte Luke.
Mindenki kórusban üvöltötte,hogy "igen". Ennek a szomszédaink nem nagyon örültek, így kaptunk néhány "Micsoda huligánok!" pillantást.
Gyorsan bedoptam a bőröndjeimet és a sporttáskám a csomagtartóba és bepattantam Dylan mellé.