3. rész

3. rész

- Oké, útleveleket előkészíteni- szólt Luke. Az ablakon kihajolva megláttam a határőröket, akik rezzenéstelen arccal vették és nézték át az útleveleket.
A kis táskámból kivettem az útlevelem, és előrenyújtottam Amy-nek. Egy rakás kis könyvet fogott a kezében a lány, Luke pedig lehúzta az ablakát és egyenként kiadogatta a határőröknek. Ők még belestek a kisbuszba, hogy pontosan hányan is vagyunk, majd pár perc múlva át is engedtek a határon.
Anyuéknak dobtam is egy sms-t, hogy minden oké és márt átmentünk a határon. Ahogy elküldtem, jött is a válasz. Biztosan nagyon aggódnak és ezt részben megértem.
Hamarosan fölmentünk az autópályára és most egy kicsit gyorsíthatunk. Tina a tetőablakon kihajolva élvezte a hűvős levegőt, meg néhány autósnak még integetett is. Nem sokára én is ott voltam mellette és együtt röhögve mutráztunk mindenkinek.
Persze, ezt nem mindenki nézte jó szemmel, ezért páran ránk is dudáltak, egyesek meg kihajoltak az ablakon és rólunk példát véve integettek, mint az ablaktörlő a kocsi ablakán (ez elég hűlye hasonlat volt) .
Tina persze rengeteg szelfit meg mutrázós képet csinált, az egyik képre engem is berángatott. Mondhatom, tök durva fejem van, ahogy a szél a hajamat fújja, a szemeimet szorosan becsuktam és fogvillantós vigyor terül szét az arcomon. Tina is hasonlóan néz ki a fotón, csak ő csücsörített és még metálvillát is mutatott.
A kép persze azonnal ment minden közösségi oldalra, anyuék pedig észrevehették, mivel sms-em érkezett.

 

- Na mizu?- kérdezte Tina.

- Ja, semmi. Csak anyuék nem díjazzák a szelfinket- húztam el a számat.

- Mindegy, mások igen. Már 13 lájk van a képen- vigyorgott és ő vad sms-csatába kezdett, gondolom Derekkel.

Miután a szél kellőképpen összeborzolta a fejünket és teljesen besötétedett, visszaültünk az ülésbe és csendesen utaztunk tovább.

Dylan mellettem csendesen aludt, közben a zenelejátszója kiesett a füléből, majd pár perc múlva a feje a vállamra esett és úgy aludta tovább az igazak álmát.

Pár perc múlva már én is totál elálmosodtam, majd az ülés támlájának dőlve lecsukódtak a szemeim.

2. rész

2. rész

Az út unalmasan telt, egészen addig, amíg a rádióból felcsendült a Coffin.
- Hé, Brides. A te dalod- szólt Josh.
- Magamtól nem jöttem volna rá- vágtam rá reflexből. Josh elengedte a füle mellett a megjegyzésem. Már mindenki hozzászokott a hangulatingadozásaimhoz meg a gúnyos beszólásaimhoz.
- Hangosítsd fel- szóltam előre a sofőrnek.
Luke eleget tett a kérésemnek és felhangosította az egyik kedvenc dalom.
- Halkítsd le- szólt Rich,Tina idegesítő bátyja. A zene lehalkult.
- Richard, csitt!- szóltam rá, majd ismét Luke felé fordultam- Hangosítsd fel.
A zene hangosabb lett, pont mikor jött a refrén.
- ...I never let you steal my coffin- énekeltem halkan.
- Hangosítsátok már le- szólalt meg újra Rich.
- Fel- kontráztam.
- Le- emelte fel egy kicsit a hangját.
- Luke, fel!
- Luke, le!
- Ha nem akartok gyalog jönni a partig, javaslom, fogjátok be- szólt hozzánk Luke, folyamatosan az utat kémlelve.
Kissé dühösen bámultam ki az ablakon, mire Dyalan játékosan a vállamba boxolt. Ösztönösen elmosolyodtam, majd a vállára hajtottam a fejem.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy én meg Dylan vagy esetleg Dylan meg én, az nagyot téved. Már ötödik óta jó viszonyt ápolunk, azóta szívjuk egymás agyát, akárcsak Tinával.

Estére már mindenki kidőlt, csak Luke volt ébren. Mielőtt a határhoz értünk volna, egy parkolóba megálltunk. Érdekes, hogy a megállásra mindenki nyüzsögni illetve mocorogni kezdett, majd nem sokára fel is ébredtek.
- Ott vagyunk már?- nyújtózkodott Rich.
- Te majom! Álmodban bordán üttél!- háborodott fel Tina és a bátyja fejére vágott.A Spencer testvérek heves vitába kezdtek és miután kilökdösték egymást a járgányból, egymást bökdösve nyújtózkodtak.
Nagyon nem figyeltünk a veszekedő testvérpárra, már megszokott volt a vitázásuk. Luke, Amy társaságában a GPS-t böngészte, Josh a fogszabályzóját nézegette a visszapillantóba (?), Tina és Rich verekedtek, szóval Dylanre maradtam.
- Tök fárasztó az út- nyafogtam unalmamban.
- Aham- kotort elő egy cigit és rágyújtott.
Na, igen. Dylan meg a cigi örök szerelembe részesülnek, míg a tüdőrák el nem válassza őket. Persze én, mint okosabb lányhaver próbáltam leszoktatni a füstölésről, de ilyenkor kaptam egy pár "menj már" beszólást.
- Szokj már le erről a szarról- próbálkoztam megint és kiszedtem a kezéből a füstölgő szálat. A földre dobva eltapostam a Conversemmel. Dylan megvonta a vállát és egy új cigiszálat kapart elő, majd ismét rágyújtott. Vigyorogva az arcomba püffögtetett egy párat, amitől a pompám a magasba szökött.
- Te állat- köhögtem folyamatosan. Rich felkapta a fejét, mivel általában őt illetem ilyen bájos jelzőkkel. Mikor örömmel konstantálta,hogy kivételesen nem neki mondom, visszafordult és tovább vitatkozott a húgával.
- Hopp. Kapás van- ugrott a kocsiba a telefonjáért Tina- Úúú,Mira. Ezt nézd!- ugrált oda mellém.
A telefonja kijelzőjén pár szó virított : " Merre vagy picúr?:* " . Na és vajon ki írta? Hát persze,hogy Derek.
Tina iszonyatosan szerelmes Derekbe, aki konkrétan le se sz*rja barátnőmet.Csak szédíti őt. Ennek ellenére Tina nem adja fel és küzd a fiúért, de hiába.
- Na, mutii! Csaknem a hősszerelmes Derek az?- szólalt meg Josh, szavai csak úgy üvöltöttek a gúnytól.
- Ha nagyon tudni akarod- kezdett bele Tina, úgy téve, mintha most megszánná drága barátunkat- ő írt!
- Uh. Picúr? Na, ne már!- röhögte ki legjobb barátnőmet diszkréten.
Tina csak egyet lesajnálóan legyintett és vissza is írt szerelmének.
Még egy kicsit nyüjtózkodtunk, majd elindultunk a határ felé.

1. rész

1. rész

Két bőröndbe és egy sporttáskába pakoltam össze mindent, amire szükségem lesz az elkövetkezendő hétre.
Már készen álltam az indulásra, türelmetlenül doboltam az újjaimmal az íróasztalomon. Apu lesett be a szobámba és örömmel konstantálta, hogy mindent összepakoltam.
- Levhietem az előszobába?- kérdezte.
- Persze- bólintottam. Apu a két kezébe vette a két bőröndöm, de nem nagyon sikerült annyira megemelnie, hogy a küszöböt átlépje.
- Mira, mondd mi van a bőröndökben?- kérdezte fájdalmas arccal.
Szó nélkül felálltam és segítettem lecipekedni az előszobába. Apu persze elpanaszolta anyunak, hogy egyszem lányuk két bazinagy bőrönddel és egy hatalmas sporttáskával akar menni nyaralni. Anyu is megemelte az egyik bőröndöm és kb ő is olyan arckifejezést vágott, mint apu a szobámban.
- És ezt hogy fogod elbírni?- szállt be a sopánkodásba.
A következő pillanatban a telefonom rezegni kezdett a zsebembe, megszakítva a szüleim predikációját.
- Egy pillanat- fordultam meg. A képernyőn Dylan neve virított, mivel SMS-t írt.
Dylan írta : Kész vagy?
Mira írta : Persze. Kicsit sietnétek?
Dylan írta : Aham.
Pár perc múlva, mikor ismét megnéztem a szüleimet, még mindig azon tanakodtak, hogy vajon mit viszek.
- Jönnek értem- szóltam, félbeszakítva őket.
- Költőpénz,ruhák,telefon,étel az útra?- kérdezte apu. A bőröndömre böktem, ami a heves mozdulattól azonnal feldőlt. Gyorsan felállítottam, majd jöhetett a  búcsúzkodás.
Őszintén szólva, majd' megfojtottak az ölelésükkel.
- Vigyázz magadra- szóltak utánam, mikor kiléptem a házból.
Az ajtót becsuktam mögöttem és a cuccaimat nagy nehezen lecibáltam a lépcsőn. A házunk előtt ácsorogva vártam, hogy Luke kisbuszát várva.
A júliusi 120 fokban felcsillant a szemem, mikor Luke bekanyarodott a kis útcánkba. A kocsiból hangos zene üvöltött, az ablakokon pedig az őrült barátaim hajoltak ki és integettek. Vigyorogva néztem, ahogy Luke leállítsa a motort, mire mindenki kikászálódott a minibuszból.
- Mizujs, Brides?- kászálódott ki Josh.
Na igen.Tudni illik, hogy enyhén szólva Black Veil Brides fanatikus vagyok és a fogszabályzós haverom talált is egy hozzám illő becenevet. Brides. Nagyon egyedi.
Tina is kiszabadult a járgányból és azonnal a nyakamba borult. A bőröndöm ismét feldőlt, de nem törődtem vele. Mosolyogva öleltem át legjobb barátnőmet.
Miután mindenki kiszállt, üdvözöltem őket. Amy és Luke kézen fogva ácsorgott a júliusi kánikulába,Tina sugárzó arccal nézelődött, a fiúk pedig valamin röhögtek. Igen, ezek lennének az életemből nélkülözhetetlen barátaim.
- Indulhatunk?- kérdezte Luke.
Mindenki kórusban üvöltötte,hogy "igen". Ennek a szomszédaink nem nagyon örültek, így kaptunk néhány "Micsoda huligánok!" pillantást.
Gyorsan bedoptam a bőröndjeimet és a sporttáskám a csomagtartóba és bepattantam Dylan mellé.

Prológus

Prológus

Persze, hogy alig tudtam aludni, ugyanis eljött ez a csodás júliusi nap, amikor mindent itthagyva lelépek nyaralni a barátaimmal.
Luke barátom fogja leszállítani a bandát a Horvát (!!!!) tengerpartra, a nyaralójukba. Ezen persze anyuék totál kiakadtak, hogy mi lesz, ha balesetezünk vagy ehhez hasonló. Persze, ettől én is tartottam egy kicsit, de mivel Luke apukája sofőr, már 14 évesen megtanította vezetni. És mondanom sem kell, ma már profin vezet.
Anyuékat győzködni kissé nehezen ment, összesen 4 hónapba telt. Nem vicc. Már március végétől tervezzük ezt a nyaralást, azóta könyörögtem nekik szüntelenül, míg végül ráuntak és nagy nehezen, de elengedtek.
Hasonlóképpen történt társaságunk többi tagjával. A fiúknak simán ment az egész, de nekünk, lányoknak akadtak gondjai. Amy szülei például előre jól kiröhögték, mikor felhozta az idei nyaralásunkat, de miután mi is megjelentünk az ősei előtt győzködni, rájöttek, hogy ezt totál komolyan gondoljuk.
Az indulásra ma délután kerül sor. Már csak az a kérdés, hogy az szüleink az utolsó pillanatban lebeszélnek-e a következő hetünkről.